Kettő embert fog érdekelni című poszt jön, szerintem bele se kezdj.

Mert ugye ma jött ki a Sims3-hoz az új kiegészítő, a World Adventures, és annak ellenére, hogy az előzetesek alapján egyáltalán nem győzött meg, mint minden fanatikus, vártam izgatottan, hogy mi lesz, főleg hogy néhány napja kijött új patch kb. mindenkinek szanaszíjjel csapta a játékát.

Na de gondoltam én, hogy majd felrakom az új kiegészítőt,és akkor minden meggyógyul, meg hátha mégis remekre sikerült, csak én ítéltem elharamkodottan.

Felraktam tehát, nézzük a mókát. Annyi most az új, hogyvan 3 helyszín (Kína, Egyiptom és Franciaország), ahova el lehet menni nyaralni meg kalandozgatni.

Csináltam gyorsan egy csajt, csalással adtam pénzt a kezébe, hogy uccu neki, menjünk Franciába'. Elmentünk és bevállaltam egy kalandot és jaj nagyon izgalmas volt, nagyon élveztem. Lépcsőkön kellett mászkálni és ajtókat nyitogatni, teljesen átcsapott ilyen point and click játékba, amit én mondjuk rettenetesen utálok.

Na de yolvan, nyitogassuk az ajtókat, hú, kincs van mögötte, el is ájulok, pont ez hiányzott a simsből, annyira yo, hogy követ fejtve kinyithatok egy ajtót, tényleg sokkal jobb, mintha csináltak volna új karrierlehetőségeket, kijavították volna a rémesen elkúrt story progressiont, raktak volna bele új és érdekes sim tulajdonságokat, használható ruhákat és hajakat, nem egy kalapnyi karatés cuccot meg ilyen 3szög alakú rizsszedő kalapot több színben és fazonban is bazz, mert nem kurva sok egy se, vagy végre megszüntették volna a bunny hole-okat a játékba.

A kalandozást meg is untam kb. 10 perc után, és eldöntöttem, hogy nekem már nem kell több törött váza meg minden szemét, amit ott össze lehet szedni a földön, ismerkedjünk inkább, keressünk valami Étyient vagy Mátyiőt. Viszont mivel csaltam a lánynál, csináltam egy újat (igen, én ilyen végtelenségig becsületes vagyok), hogy majd azzal. Neki is vágtam megint Franciaországnak,nézelődtem, milyen a felhozatal, aztán a játék fogta magát, aztán anélkül, hogy annyit mondott volna, hogy keziccsókolm, kilépett.

Semmi mentés meg semmi, kilépett és kész, minek akarsz te paraszt játszani ezzel, úgyis szar szerinted. Megnéztem a hivatalos fórumot, hogy mi a helyzet, csak engem ver a sors keze, vagy mégis valaki mondja meg, hogy mi folyik itt Gyöngyösön, de láttam, hogy van, akinek el sem indul, tehát én még nagyjából yo helyzetben vagyok.

Az ire a pont az tette fel, hogy azért ők is becsületesek és küldtek mélt, hogy erősítsem meg a regisztrációmat, hogy megkapjam a store-ban elkölthető beígért sim pontokat. Idéznék a szövegből:

Lataa Tutkimusmatkailijan Saalis peliisi! Saat kaiken, mitä tarvitset valmistaaksesi simisi seikkailuihin - salaperäisiä karttoja, eksoottisia egyptiläisiä kalusteita ja paljon muuta!

Gondolom egyensen Vejnemöjnen vagy Raikönnen tollából származik az idézet, majd nemsoká jön a Mikulás úgyis, megkérem, hogy mutogassa el, most akkor hova is kattintsak.

És hát igazából nem értem. Közel 20 sims termék ment már át a kezem alatt, semmi hibával, az EA profin megoldott mindent. Váság van, vagy mi van, hogy feje tetején a minden? 

avie @ 23:56 |

 

Che Laci.

avie @ 22:17 |

Jött ki a Sims3-hoz új patch, gondoltam felrakom, mert rendes gyerek vagyok, apdételem a szervert. Megnéztem, működik-e néhány változás, meg lejátszottam egy napot, és mikor menteném el, kiírja nekem, hogy mittomén milyen error, nézzem meg a readme-t.

Elindítom a játékot megint, hogy mégis akkor mi lett elmentve és bazmeg KITÖRÖLTE. Nincs sehol a család. Az egész kurva állás elveszett.

Olvastam már délután a fórumokon, hogy kb. mindenkinek szétbaszta a játékot, de azt hittem, hogy ők bénák, én meg okos vagyok, és én majd ügyesen felrakom, meg bíztam az EA-ben, hogy ők aztán értenek ehhez, de lehet jobb lenne, ha inkább egész nap krepp papírból készítenének szalagot ovisok farsangi műsorához. Abból olyan nagy baj csak nem lehet.

No de elég mára ennyi izgalom, szép álmokat.

Ja meg annyit, hogy 1 hónap után megint néha felbukkanok twitteren. Ha érdekel bárkit is, hogy mivel táplálkozok, akkor ajánlom szeretettel.

avie @ 23:23 |

Na mutatom akkor, hogy mivót.

Berlinben volt ilyen kapu, innen indultunk fázni. Ezzel szemben van az a hotel, ahonnan Michael Jackson lógatta a gyereket.

Tépunkt. Elöl a bácsi orrot fúj. Talán H1N1.

A fal. Nem adta a másikat. És már tök kevés van belőle, de persze minden kulcstartót és mágnest eredeti faldarabbal árulnak.

Aki nem volt David Copperfield, itt mehetett át a falon mondjuk, ez a Cé átkelő-ellenőrző pont, a Checkpoint Charlie. Ámulva néztem, hogy a bal oldalon a múzumban mit csinál a lemúr, de aztán rájöttem, hogy fhansziául van és ne legyek idétlen.

Little drummers and road breakers valami háznak a falán. Már nem emlékszek, minek a fala, mert azzal voltam elfoglalva, hogy mennyire fázok.

E itt a kert helyett a dóm. Elég pofás kis ingatlan. A háttérben jobb oldal látszik az Alexanderplatzról az a nagy izé, amibe nem mentünk fel, mert ahogyan az ábra is mutatja, lófaxot se láttunk volna ilyen homályban. 

Petróleum lángja, milyen szép a lámpa. Berlinben mindenütt ez a tag - Ampelmann - feszít. Az eredeti képen, amiről levágtam ezt nektek, Ampelmann pózban vigyorgunk Crispy-vel, mikor először megláttam a lámpát, tudtam, hogy ilyen majd kell. Ampelmann egyébként a gyerekek yo barátja és a kelet-német oktatási program része volt, volt is nagy felháborodás, mikor az egyesülés után el akarták tüntetni. Ma már van Ampelmann shop is minden szarral, amit csak el lehet képzelni. Ezekhez a cuccokhoz nem adnak faldarabot, viszont elég drágák. 

Na akkor mi is van itt még.

Robbie Williams-re sokan voltak kíváncsiak ingyér.

De mi nem csak szórakozunk, művelődünk is. Jucussal a múzeumban gazdagítjuk ismereteinket az ókori kultúrákat illetően.

És akkor most mutatok állatokat.

Az első nem élő, hanem szobor. Mi a péket keres egy ló szobor egy háznak a tetején?

Ez már élő állat, legalábbis mozgott, mikor mi ott voltunk. Azért készült róla fénykép, mert pont olyan haja van, mint nekem. A háttérben Fániék mit sem sejtve bóklásznak.

A vízi állat éppen egeret rágott, lógott az egér bele kifele az egérből meg minden. Természetesen végignéztem, ahogy szétcsócsálja. 

Senki nem akart velem kő-tapír-ollót játszani, így nem erőltettem.

Az állatkertben folyt a zorrom és Ja! márkájú Papiertaschentücherrel próbáltam megállítani a szivárgást. Ez a kép azért van itt, mert kicsit látszik rajta, hogy milyen szép volt a körmöm.

Knutnál még mindig akkora a tömeg, hogy nagy. Ráadásul ez lehet, hogy nem is Knut, mert olvastam, hogy kapott egy lányt, és mikor mentünk el a barlangjától, akkor előjött egy másik jegesmedve, tehát lehet, hogy a képen a lány van, és mi meg yol elmentünk Berlinbe és Knut csak egy villanásra láttuk.

Ez a béka meg így e. Mekkora zsírbéka már. 

Ez az állat már nem élő, ez a hostelben készült. A takarító személyzet minden nap szépen élére állította a pockomat. Pocok mögött a polcon Zolától a Tisztes úriház, amit azóta sem fejeztem be.

Ehhez a képhez meg nem is tudok mit hozzáfűzni.

Úgyhogy megyek is, szevasztok. 

avie @ 21:13 |

Az ész mágusa vagyok én.

Ma sportnap volt, én mentem 8-ra ugrálni, CS ment 9-re szkassolni. Indulás előtt direkt figyelmet fordítottam a kulcsra, hogy ne felejtsek el vinni, mert nem lesz, aki beenged, így bele is dobtam a táskámba, nehogy baj legyen, még a mozdulatra is emlékszek.

Ebből gondolom már nem volt nehéz kitalálni, hogy kurvára nem azt a táskát vittem magammal és csak néztem a füles sapkában, hogy akkor most mi légyen. A világ mondjuk nem dőlt össze és koszos atlétás Bruce Willis se kellett végül, megvártam CS-t és amint látható, már számítógép van a kezeim alatt, tehát sikerült behatolni, nem kell aggódni.

Így végre megoszthatom veletek azt a totálisan ide nem vágó részlet, hogy kismókusként sosem értettem, mire kell az Ablak-zsiráf (window-giraffe). Csak néztem ott alsóban, hogy de hát itt mindent meg lehet találni tök könnyen, hát sorba van itt rakva minden, és az is minek, mert ki az, aki nem tudja, mi az a Mikulás.

avie @ 22:15 |

Egy 1-től 10-ig terjedő skálán mennyire kell ahhoz tehetségesnek lenni, hogy valaki megégesse vasalóval a saját vállát?

Akkora háziasszony vagyok, hogy hihetetlen. De most legalább nem csaptam ki a biztosítékot, mert már olyan is volt.

Nóri tudja, hogy kell ezt, hétvégén úgy kínált minket, hogy ezt a sütit majdnem én csináltam!

avie @ 19:18 |

A hétvégén voltam filmszínházban több ízben (narancsos, kolbászos és csokis), elmondom, miket tapasztaltam.

Az Up! egy nagyon szépen összerakott aranyos mese, viszont nem embernek való. Az első 20 percben megtudjuk, hogyan lesz egy kisfiúból morcos vénember és itt aztán senkit nem kímélnek, nekem az államig folyt a könnyem, alig tudtam visszatartani a feltörni készülő zokogást. SPOILER Mert a fiú megismerkedik élete szerelmével, egy imádnivaló kislánnyal, aztán összeházasodnak, megveszik a házat, amire mindig is vágytak, aztán akarnak gyereket, de nem lehet baba, bazmeg ilyet mesébe beletenni, ahogy ott ülnek bőgve a nőgyógyásznál, hah, aztán meg anya meghal és hát addigra már nem nem nagyon volt takonymentes zsebkendőm. SPOILER nagyjából OFF.

Morcos vénember azután kalandozik össze-vissza egész vicces és yol kitalált figurákkal, és győz a yo és a barátság és a szeretet, de mire eddig eljutunk, addig még adnak okot bőgni vagy háromszor, hadd ömöljön a takony.

Na de azért ajánlom, ha vevő vagy a mesékre.

A másik meg a This is It volt és hű. Ha Michael Jackson ezt a turnét összehozta volna, ez aztán odabaszott volna rendesen. Tulajdonképpen az egész egy koncertfilm, amit a próbák alapján vágtak össze, és elképesztő, hogy még ennyi idősen és olyan állapotban -ami egyébként ezeken a felételeken egyáltalán nem látszik rajta - hogy énekelt és táncolt még mindig.

Ezt is nézzed meg, ha tudsz lelkesedni a zenéjért.

avie @ 18:49 |

Mindenki pókerezik és salsázik és muffint süt és mixerkedik, és minden mostanában született kislányt úgy hívnak, hogy Csenge vagy Panna vagy Rozi vagy Sára.

Viszont lecsengőben van a fotózás, már nem ez a hobbija mindenkinek, mint akkor, amikor megjelentek a digitális gépek és mindenki azt hitte, hogy rettentően ért hozzá, és megállás nélkül gyártotta a nagyon érdekes természetfotókat.

Benettből is csak három van az országban, szinte megnyugodtam. Remélem az emberek nem lesznek gonoszak és nem tesznek mondjuk bogarat a gyerek fejére, mert hát mégis milyen már az, hogy ú, nézd már mekkora cincér van Benetton.

 

avie @ 23:17 |

Borzasztóan tudnám értékelni, ha ez a majom Vista szólna, hogy na te kurva, én most aztán frissítem az apdéteket, rohadtul nem érdekel, hogy egy órája játszol mentés nélkül, tőlem akár csinálhatnál bármit, én kikapcsolok és kész, te meg csak nézzél, hogy mi a faszom van, mert annyit nem fogok tőled kérdezni, hogy újraindulok, nagy baj? Y/N.

Hááá.

avie @ 22:45 |

Kettő kérdésem van:

1. Miért csak azok adnak angol címet a képeknek iwiwen, akik egyáltalán nem tudnak angolul?

2. Miért hív fel valaki, ha nem akar mondani semmit?

Van, hogy fogom ott a telefont, várnám a kérdést, a valamit, a bármit és legszívesebben mondanám, hogy ha nincs mit mondanod, akkor nyugodtan köszönj el és tegyük le, de ilyenkor úgyis azon erőlködök, hogy mit kérdezzek, mit makogjak, hogy valahogy megszűnjön az a nagyon kínos csend.

Amúgy meg nagyon éhes vagyok.

avie @ 17:09 |

Ma kellett először élesben dolgozni. Azzal indítottak útnak reggel, hogy csak arra figyeljek, hogy ne hibázzak egyáltalán.

Hát oké.

avie @ 17:38 |

Sándor says:

az megvan, hogy "I am in my battery"?

Nem is tudok ehhez mit hozzáfűzni. Talán írhatnám, hogy szódavízzel elmegy (it goes away with soda water), de hát ez több annál.

Igen, mostanában az ilyesmit találjuk yopofának. Cheap toy for stupid kids.

avie @ 13:34 |

Ja meg még azt is, hogy ma van egy hónapja, hogy az új dolgozóban vagyok és még nem is írtam, hogy kb. mindegyik interjún élénken érdeklődtek családi állapotom iránt és hogy hogyan látom magam 5 év múlva. Mikor melós vonalon elkezdtem volna hebegni valamit, akkor leállítottak, hogy neeem, privátban hogy látom magam, akkor legszívesebben mondtam volna, hogy ja, hát kérdezd meg nyugodtan, hogy mikor akarok szülni, a legtöbben úgyis ezt teszik.

Azt viszont nem értem, hogy miért. Szerintük ha megkérdezik, hogy na és mikor szeretne szülni, akkor ki fogja azt mondani, hogy akár már holnap, csak addig kell valami meló?

avie @ 21:43 |

Tehát akkor ott hagytam abba, hogy mentünk Robbie koncertre ingyér. Olyan 5 magasságában lehetett vége és mivel ilyenkor már nem okos dolog belevágni a múzeumozásba, elindultunk vásárolni. A KaDeWe áruház volt cél, amiről én kis buta azt hittem, hogy egy sima plázaszerű valami, csak mondjuk kicsit nagyobb az átlagnál, de hát francokat, mert a KaDeWe egy rohadt nagy dizájnerbolt.

Hamar eldőlt tehát, hogy nem itt fogom szétvásárolni magam, viszont nyugodtan körbe lehetett nézni és letapizni mindent, mert mindenféle népek megfordulnak az áruházban és senki nem néz csúnyán az emberre még akkor sem, ha látszik rajta, hogy nem lóg otthon a szekrényben egyetlen Cavalli koktélruha sem (mondjuk nekem egyáltalán semmilyen koktélruha nem lóg a szekrényben).

A végállomás gyermekei című könyvben - ami 70-es évekbeli berlini drogos tinágerekről szól - az is benne van, hogy kell ebbe az áruházba lopni járni. Úgy kell csinálni, hogy megvárni, míg a nők bemennek a fülkébe, bezárják az ajtót és a kilincsre akasztják a táskát. Ilyenkor le kell nyomni a kilincset kívülről, a táska leesik, alul gyorsan ki kell kapni és a nők nem tudnak azonnal az ember után rohanni. 

Mi nem éltünk ezzel a páratlan lehetőséggel, meg már különbenis éhesek voltunk: kitaláltuk tehát, hogy eszünk valami igazi német kaját és yol bevacsorázunk. Szétnéztünk a környéken és hamarosan rábukkantunk egy étteremre, ami azt írta, hogy Berliner Küche, gondoltuk yo lesz. Kicsit zsúfoltan voltunk, de nagyon kellemesnek tűnt a hely, izgatottan vetettük rá magunkat az étlapra, hogy most aztán úgy teleesszük magunkat, hogy hajaj. Kértünk előételt is, ami úgy hirdette magát, hogy szalámi és sonkatál házi kenyérrel. Én azt hittem kapunk különleges szalámikat meg főtt sonkából kockákat és vártam, hogy ezt yol letoljam a még langyos és puha házi kenyérrel. Megint buta voltam, a lány elénk rakott egy tálat olyan szalámival, amit reggelire adtak a hostelben meg néhány karika szeletelt sonkát. Mindehhez a házi kenyér hideg volt és ízetlen, lehetet érzeni, hogy pár perce szedték ki a fagyasztóból. Na de majd a második biztos finom lesz!

Kértünk kolbászt, mert hát az mennyire német, Crispy káposztával, mi Jucussal krumplisalátával, hogy ú, biztos nagyon finom kolbászt eszünk mi most itt, valami olyat, ami otthon nincs. Naivitásunk határtalan, kihoztak két tálban sima főtt virslit (ezt Jucusnak és nekem), egy másikban pedig véres és májashurkát. Miután nem tudtuk eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk, nekiláttunk falatozni. Őszintén sajnálom, hogy nem készült felvételt, mert az arcokra kiülő grimasz leírhatatalan volt, én ilyen rosszat életemben nem ettem, pedig a szalámis kenyeret és a virlsit elrontani csakis nagyfokú tehetséggel lehet.

A hurka volt a legviccesebb és meg is állapítottuk, hogy néz ki, de a finomabb lelkű blogolvasó gyerekek kedvéért ezt talán nem írnám le. A tanulság tehát nagyjából annyi, hogy ha nem vágod, hogy külföldiül mi a különbség a virsli, a kolbász és a hurka között, akkor csak olyan helyre ülj be, ahol van kép is a kaják neve mellett.

Na hát ennyire kalandosan telt a második berlini napunk, én most eltávozok étkezni (nem kolbászt) és nem mintha bárkit is érdekelne, de majd folytatom ezt a lebilincselő beszámolót, hétvégén már talán képek is lesznek, jaj.

avie @ 20:50 |

Berlinbe hárman mentünk lányok, Jucus, Crispy és csepppet sem szerény személyem. Malévvel repültünk és meglepően tapasztaltuk, hogy a reggeli egy pici cukros briósra redukálódott, de hát végülis válság van, az ember ne repülgessen, örüljön, hogy lyuk van a seggén és nincs répa dugva bele.

Elég reggel érkeztünk meg és természetesen azon a metróvonalon volt felújítás, amivel szerettünk volna eljutni a szállásra. Nem kis balfaszkodás után, miután többször le- és felhúzgáltuk a bőröndöket a lépcsőkön (mert mozgólépcső a fasorba se sehol, minek az), rájöttünk, hogy jutunk el a Möckenbrücke (nekünk Mövenpick) állomásra. 

Mövenpickről a lehető legnagyobb kerülővel közelítettük meg a szállást, ahol közölték, hogy még kell várni pár órát a szobánkra. Kaptunk egy térképet, aminek a hátulján Crispy kiszúrta, hogy létezik Berlinben ingyenes városnéző túra. Azt írták, hogy mindenki annyi pénzt ad, amennyit akar, és ezért cserébe végigviszik a népet a főbb nevezetességeken.

Egyeztettük óráinkat és láttuk, hogy nemsoká indul is egy túra, bőröndöket a szálláson a sufniban hagyva elindultunk a Zoologischer Gartenhez (Zoolander). Itt volt az egyik találkozó, ahol egy Mick nevű londoni elvetemült gyűjtötte össze a népeket és vitte el metróval a Brandenburgi kapuhoz, hogy onnan okosítsa tovább a tömegeket.

Mick szépen beszélt, örültünk, hogy hozzá kerültünk és annak is, hogy most majd yol megnézünk mindent és kiművelődünk. A lelkesedés akkor hagyott alább, mikor közölte, hogy kb. 3,5 órán át fog tartani a túra és senki nem léphet le nyomós indok nélkül. Mi már ekkor is nagyon fáztunk, de nekivágtunk az erőltetett menetnek.

A helyzet a második világháborús bunkerek bemutatás után lett igazán súlyos, amikor már az egész csapat majd megfagyott. Ekkor Mick kitalálta, hogy akár tornázhatunk is, hogy felmelegedjünk, és rögtönzött egy pár perces tesiórát Berlin közepén, a csoport pedig lelkesen követte, ott csapkodtam én is sálban, kesztyűben. Mi viszont továbbra is nagyon fáztunk és Jucussal azon fantáziáltunk, hogy egy óvatlan pillanatban elszaladunk.

Mick több mint 4 óra talpalás és fázás művelődés után engedett minket szabadon a Berlini dómnál és mi halál fáradtan indultunk vissza a szállásra, hogy végre megszálljuk a szobánkat. Odafelé menetben vettünk egy üveg Sangriát is, hogy majd mi aztán iszunk, de az elég lesz estére, majd másnap veszünk valami komolyat. Egész ottlétünk alatt az üveg tartalmának a harmadát sikerült elfogyasztanunk, ilyen szinten öregszünk. Arra jutottunk, hogy jövőre már egy Smirnhoff Ice-t se nyelünk be hárman, de egy két decis üveges Fanta talán majd lemegy húzóra.

Gondolom eddig csak az igazán kitartóak jutottak már, de én azért még egy kicsit mondom tovább. 

Második nap nem csináltunk sok mindent, mert egyrészt rommá voltunk fáradva, másrészt a kurva yo hostel reggeli után Jucus meglátta a tévében, hogy aznap ingyenes Robbie Williams koncert lesz Berlinben. A hír igen meglepett, mert naponta nézem a honlapját, hogy mikor turnézik már és nyomát sem láttam semminek, de hát ez egy ilyen kedves kis meglepetés volt a részéről, biztos megnézte, én mikor leszek ott és akkor eljött már énekelni párat.

Miután a hostelben a recepciós fiú megerősítette az információt és megnézte nekem, mi merre lesz, a kezembe nyomott egy térképet, amin bejelölte, hogy merre induljunk Robbie irányába. 4-re volt hirdetve a mulatság, Robbie pontban 4-kor színpadra állt (első szám feléről le is maradtunk, mert bár a britek általában pontosak, franc se hitte volna, hogy ennyire) és 6 számot tolt le, mi meg örültünk magunknak, én meg aztán pláne, mert hát nekem Robbie Williams űhahűha.

Már itthon derült ki, hogy ez nagyon meglepi fellépés volt, csak aznap reggel jelentették be, tehát tejesen egyértelmű, hogy miattam volt az egész.

Tovább is van, mondjam még?

Nem mondom, mert úgyse olvasod el, meg már unom is most írni, majd jövök a következő résszel, várjad nagyon.

 

avie @ 21:59 |

Elindulok Berlin irányába, holnap reggel 7:30-tól lehet nézni az égre fel, ahogyan a gépem egy felhőn száll. Vasárnap este jövök, addig viselkedjetek rendesen és várjatok vissza nagyon sok ajánd szeretettel.

avie @ 17:20 |

Ja meg igen, kicsit átszabtam a linksort, a halott blogokat kiszedtem a listából és beraktam pár új cuccot, mert a kedvencek közé már nem fér a sok minden, úgyhogy itt tárolom ódalt az oldalakat, amiket rendszeresen olvasok.

Ajánlom nagy szeretettel természetesen mindet, de külön felhívnám a figyelmet a görbe sminktükörre, aminek minden posztját vigyorogva és bólogatva olvastam végig, nagyon yopofa cucc szerintem.

avie @ 18:52 |

Többen is (ketten) kérdezték, hogy miért húzom le a saját hajam a saját blogomba. Namármost. Öcsifejem lett, ez tény, a tényeket pedig nem hallgatom el a kedves blogolvasó gyerekek elől. A másik meg az, hogy honnan tudjuk, hogy negatív az, ha valaki úgy néz ki, mint Pistike a 2 béből. Lehet, hogy Pistike kurva helyes. Ráadásul elsőben Vackor is az osztálytársa volt, az meg mi kemény már.

avie @ 18:43 |

Azt nem is mondtam, hogy voltam fodrásznál és elöl kicsit rövid lett a hajam, kb. úgy nézek ki, mint Pistike a 2 béből. Vagy esetleg a 3 céből.

Meg azt akartam még kérdezni, hogy miért nem hanyagoljuk esküvőkön ezt a dobócsokor dolgot, mikor a hallattára mindenki úgy menekül, mintha dobócsillagot hajítana a menasszony.

avie @ 9:13 |

Mivel nyáron Pestre költözött Jucus, pénteken kb. egy hónap kihagyás után futottunk össze. Mikor 2007 júliusában összeraktak minket egy csapatba, az első pár hét azzal telt el, hogy ú, te is? ú, én is! ú, te se? ú, én se!.

Ezek után talán nem is olyan meglepő, hogy a röhögéstől levegőt se kaptunk, mikor megláttuk egymást most: mindketten ott álltunk az új, a másik tudta nélkül vásárolt, ámde teljesen ugyanolyan dzsekinkben, és mindkettőnk nyakában ugyanaz a sál volt, amit még 2 éve együtt vettünk, csak neki rózsaszín van, nekem meg lila.

Valahogy szinte mindig ugyanazt akarjuk, de mégis teljesen mások vagyunk. Nekem például nincs konvektorom, neki pedig a pesti lakásban van.

Mondta, hogy mennyire yol mutatna a konvektor előtt egy jegesmedveszőr/bőr, ezért megbeszéltük, hogy ha már úgyis megyünk együtt csütörtökön Berlinbe (merthogy megyünk), akkor megnézzük, hogy Knut hogy van és hogy beférne-e a konvektor elé.

 

 

avie @ 22:56 |